Állások Menü
0

Tóth Bálint - Szállodai munka, Egyesült Királyság

Tóth Bálint - Szállodai munka, Egyesült Királyság Katt rá a felnagyításhoz
Állás ID: v132

 

Ebben a hotelban minden kollágám kivétel nélkül rendes és derék ember volt egészen fel az igazgatóig és bármi problémám volt segítettek, ahogy tudtak.

 

Az Egyesült Királyságban az emberek nagyon szeretnek alkoholizálni és bulizni így az ember könnyen találhatta magát spiccesen Oban egyetlen diszkójában az üvöltő zene ritmusára ugrálni a hotel igazgatójával(!) és más kollágákkal az oldalán! Nem mondom, hogy minden igazgató ilyen, talán ez a hotel egy kivételes hely volt akkor.

Leírás

Jó néhány éve, 2007-ben döntöttem úgy, hogy szerencsét próbálok az Egyesült Királyságba, mert ugyan mit veszthetnék?

A külföldi munkavállalás akkor még korántsem volt annyira "népszerű és mindennapi" dolog mint ma, és sokkal kevesebb információ is állt rendelkezésre arról, hogy mire számítson az ember.

Létezik-e a munkahely ahol munkát ajánlottak? Fognak-e tényleg fizetni vagy átverés az egész? Ma ezek a kérdések nevetségesen hangzanak de akkor még - legalábbis számomra - valósnak tűnő kétségeket tükröztek.

 

Én a többi külföldi munkavállalóhoz képest egy kis előnnyel indultam

útnak: akkor már volt egy pár év külföldi tapasztalatom de ez az időszak inkább kalandozás volt mint munka. Ennek köszönhetően nem hatott rám sokkolóan a megszokott környezetemből való hirtelen kiszakadás (az úgynevezett kultúr-sokk avagy cutlure shock).

 

Másrészt már az indulás előtt felsőfokon beszéltem angolul ami nagyon megkönnyítette a gyors beilleszkedést. (persze én is megszenvedtem a nyelvtanulással előtte).

 

De haladjunk előre. A sors (és az Euwork) jóvoltából egy Skóciai hotelben kaptam munkát, egy kisvárosban a nyugati parton, Oban-ban. Lenyűgöző hely.

 

Night-porter, avagy éjjeli portás lett az első pozícióm. Ennek kapcsán egyből találkoztam egy érdekes emberrel, Trevorral, aki előzőleg navigátor volt teherhajókon és a világ összes országát bejárta. Most Trevor volt a helyettes night-porter és ő is tanított be.

 

Ebben a hotelban minden kollágám kivétel nélkül rendes és derék ember volt egészen fel az igazgatóig és bármi problémám volt segítettek, ahogy tudtak.

 

Az Egyesült Királyságban az emberek nagyon szeretnek alkoholizálni és bulizni így az ember könnyen találhatta magát spiccesen Oban egyetlen diszkójában az üvöltő zene ritmusára ugrálni a hotel igazgatójával(!) és más kollágákkal az oldalán! Nem mondom, hogy minden igazgató ilyen, talán ez a hotel egy kivételes hely volt akkor.

 

8 hónap elteltével meguntam az éjszakai műszakot és szerencsémre volt egy üres pozíció a konyhán amit elfogadtam. Ez teljesen más munka

volt: a night-porter makulátlan öltönyét és nyakkendőjét le kellett cserélnem egy "koszos polóra" és irány a mosogatás és felmosás. De hát az én választásom volt.

 

Itt a konyhán sokáig maradtam, kitanultam a reggeliztető szakács szerepét is, én készítettem néha reggelit 140 ember számára.

 

Keményen kellett dolgozni de jó volt a hangulat.

 

Mivel értek a fotózáshoz és Skócia lélegzetelállító, összekötöttem a kellemeset a hasznossal: tájfotókat készítettem amiket a hotel recepcióján árultam a vendégeknek.

 

Aztán eljött a búcsú pillanata: egy barátomon keresztül munkát kaptam Tallinnban, Észtország fővárosában. Itt éltem már előtte, így ez szinte hazatérés volt.

 

Ha egy hotelban dolgozik és lakik az ember szinte észrevétlenül egy védelmező burokba kerül: az első naptól van állásod és saját szobád és még enni is kapsz ingyen. Mi kell ennél több?

 

Tallinnban ez a védőburok egy pillanat alatt szertefoszlott és újból csak rá kellett jönnöm, hogy a legtöbb embernek bizony küzdenie kell:

pénzforrás kell és egy fedél a fejünk felé.

 

Másfél évig dolgoztam keményen, hogy fenntartsam magam de aztán eljött a pillanat amikor be kellett látnom: az én észt nyelvtudásom és kapcsolataim nem elegendőek. Ezen kívül még a rettenetesen hideg balti/skandináv tél is közelgett újból.

 

Meghoztam a döntést: visszatérés Skóciába.

 

Olyan szerencsés voltam, hogy csak kérnem kellett és megadatott:

visszavettek a hotelba ahol előtte dolgoztam. Ezúttal felszolgáló pozícióba.

 

Az hotel külföldi munkásai között szinte állandó vetélkedés volt arról ki munkája a legnehezebb vagy legkönnyebb.

Minden pozíciónak megvannak az előnyei és hátrányai, nem lehet őket sorrendbe állítani.

Ami nagyon tetszik az Egyesült Királyságban az az, hogy szinte minden munkahelyen biztosítják az előrejutás lehetőségét.

Konyhai mosogatóból is lehet hotel igazgató. Ez sokszor megtörtént már. Csak türelmesen ki kell várni. (én nem vártam ki :)

 

Másfél évi felszolgálás után hazatértem Magyarországra ahol jelenleg is élek. 5 évet voltam távol egyhuzamban.

 

Végezetül szeretnék néhány tanácsot adni azoknak akik külföldi munkára vágynak:

 

1. mindenképpen a lehető legmagasabb szinten sajátítsd el az adott ország nyelvét. Ha nem teszed megragadsz a minimálbéres munkáknál és nehéz lesz a változtatás.

 

2. ne csak magyarokkal barátkozzatok, hanem mindenki mással és főleg helyiekkel. Sokszor ők jelentik a lökést egy jobb pozícióba. Én ellenzem a klikkesedést: magyarok a magyarokkal, lengyelek a lengyelekkel stb. Ez nem jó.

 

3. Vegyetek egy autót és fedezzétek fel az országot! Igen, kell hozzá egy kis bátorság de a másik oldali vezetést néhány nap alatt meg lehet szokni. Ezen kívül a használt autók fele annyiba kerülnek mint itthon.

Ha ezt nem teszitek csak arra fogtok emlékezni amikor hazajöttök, hogy dolgoztatok, a szobátokban ültetek és néha elmentetek a Tescóba.

 

Sok ilyen kollégám volt.

 

Remélem kedvet tudtam csinálni néhányotoknak azzal, hogy elmondtam a történetemet. 

Irodáink:
Budapest: 06-1-203-5833
Csíkszereda: +40-266-312-111
 

Kérjük, hogy hétfőtől péntekig 9 és 17 óra között telefonáljanak a megadott telefonszámokon.

Ehhez kapcsolódó állások, visszajelzések

Hasonló, ezt is nézd meg!

Állás címkék: vendéglátós beszámoló
Ezen a kategórián belül:
Keresés nyelvtudás szerint
Szaktudást Nem igénylő Állásaink
Tudtad?

Egyre több raktári munkát tudunk ajánlani Németországban is. Egyes raktárak elvárnak némi raktározási vagy esetleg targoncás tapasztalatot, de az élelmiszerraktárak mindenféle tapasztalat nélkül is felveszi a jelentkezőket. Két raktárban pedig most arra is van lehetőség, hogy egy németül beszélő raktáros vigye magával németül nem beszélő párját, barátját, vagy testvérét. Figyelem: német nyelvtudás nélkül továbbra sem lehet jelentkezni! De a németül beszélők ki tudnak vinni magukkal még egy embert, feltéve, ha kint mindig segítenek neki (azért kell a baráti/családi vagy párkapcsolat, mert egy idegentől nem várhatjuk el, hogy rendszeresen segítsen nekünk fordítani a munkahelyen vagy azon kívül). 

Német raktári munkáink németországi bejelentéssel, teljesen hivatalosan működnek, fizetés a német minimálbér, a szállást pedig a munkaadó biztosítja. Ezért már egész kevés indulótőkével is lehet kimenni és dolgozni Németországban!